Orosz Mihály Zoltán munkásságáról

Orosz Mihály Zoltán

Noha Orosz Mihály Zoltán többször hangoztatta, hogy az általa életre hívott Érpataki Modell „lényege szerint nem egy individuális találmány, nem egy személy kreációja-kitalációja, nem egy olyan „rendszer”, melyet „ki kellett találni”, hanem a tradicionális „idea- és princípiumrendszernek a tér-idő szabta feltételeihez való hozzáigazításából és gyakorlati alkalmazásából ered, személyével való megismerkedés nem haszontalan. Hiszen ő az, aki ezen ideákat hatékony rendszerbe tudta emelni, és aki sikeresen bizonyította egy posztkommunista és mind a mai napig korrupcióktól terhelt társadalomban, hogy a hagyományos létszemlélet a 21. század politikájában is jogot vindikálhat magának, mi több, elengedhetetlenül szükséges a települések harmonikus működtetéséhez. Mindemellett az utóbbi években megszaporodó, személyét és tevékenységét érő vádak elkerülhetetlenné teszik, hogy tisztázzuk azokat a félreértéseket, amelyek a liberális médiahegemónia jóvoltából teljesen hamis színben tüntetik fel a négyszeresen megválasztott érpataki polgármestert.

A már kezdetektől harcias és szenvedélyes lelkületű Orosz Mihály Zoltán 1969. július 7-én született Újfehértón. Az általános iskolát Érpatakon végezte, majd középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatta. Későbbi munkásságára meghatározó benyomást tett ez a négy év, ahol a vallásos miliő megismerése és az ott felmutatott tanítások elsajátítása során elhatározta, hogy életét Istennek és az isteni igazságok képviseletének szenteli. A ma már ritkaság számba menő, elkötelezett istenhittel párosuló küldetéstudatát – ami a nem is olyan távoli múltban még a magyar népszellem általános jellegzetessége volt – igyekeznek az újságírók és híradások a közvélemény előtt eltorzítva tálalni. Orosz Mihály Zoltán szemlélete, miszerint nem hajlandó megalkudni a modern világ hazug értékrendjével, módfelett bosszantja azokat a köröket, akiknek látható célja a hagyományhű és vallásos életmód eltörlése, valamint az egyházi és állami célok maradéktalan szétszakítása. Ennek köszönhető, hogy „értéksemleges” rosszakarói „megszállottságként” értékelik őszinte meggyőződését, az emberi élet szakrális alapokra való visszahelyezésének szükségességét, amely valóban különbözik, de semmivel sem bír kevesebb érvénnyel a modern, éppen ezért merőben szellemtelen politikai megközelítéseknél.

Orosz Mihály Zoltán az egyetem elvégzését (Kossuth Lajos Tudományegyetem) és kitüntetéssel jutalmazott katonai szolgálatát követően – amit annak ellenére odaítéltek neki, hogy sem a KISZ-be, sem a pártba nem volt hajlandó belépni – néhány évet matematika-fizika szakos tanárként dolgozott a hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumban és a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban. A rend betartásának és a fegyelemnek már ebben az időszakban nagy jelentőséget tulajdonított. Tapasztalatai szerint a rend és a tekintély iránti tisztelet elengedhetetlen eleme a kiegyensúlyozott életnek éppúgy, mint a társadalomban való produktív részvételnek. Ezt nem lehet elég korán megtanítani a fiataloknak, akiket jogaik mellett kötelezettségeikről is illik felvilágosítani. Mindennek a „szereplési vágyhoz” vagy az „önkényeskedéshez”, amivel később polgármesteri tevékenységét is alaptalanul támadták, semmi köze. Orosz Mihály Zoltán az egyre nagyobb feledésbe merülő tradíció értékeit védelmezte már tanárként is, ami állítása szerint a tiszta szívű, egészséges lelkületű és igaz célokat kijelölő közösségek létrejöttének kulcsa.

A mezőgazdálkodás rejtelmeit is kiismerő, vallásfilozófiából tudományos fokozatot szerző, a mind tartalmában, mind külalakjában páratlanul igényes könyveket kiadó Orosz Mihály Zoltánban végül megfogalmazódott valódi hivatása: 2005-ben időközi választáson megpályázta, majd megnyerte a megüresedő polgármesteri széket Érpatakon. A – rossznyelvekkel ellentétben – azóta is töretlenül fennálló polgármestersége kezdetben nem volt zökkenőmentes. A cigány maffiózóktól, lincshangulattól és alkalom adtán pisztolylövésektől hangos „Vérpatak” azonban néhány év kemény munkáját és konfliktusok bátor felvállalását követően tiszta és rendezett településsé vált. A bűnözők börtönbe kerültek vagy külföldre menekültek, az elégedetlenkedők pedig az eredményeket látván elhallgattak. És bár azóta a helyi gengszterek szerepét átvette a vérszemet kapó média és néhány jótékonynak álcázott felforgató szervezet gyanús ténykedése – azaz a háború nem szűnt meg, csak átalakult –, Érpatak élhető faluvá vált, amit aljas cikkek tömkelege vagy az objektív hírközlés szabályait távolról sem ismerő „tudósítások” sem képesek megmásítani.

Orosz Mihály Zoltán erőskezű, határozott fellépésű ember, amit munkájában kiegészít kiváló jogi ismerete és lényeglátása. Egy településvezetőnek mindhárom tulajdonsággal rendelkeznie kell. Az érdemi változtatásokhoz nem elég a törvények és jogszabályok beható ismerete. A helyes diagnózis felállítását biztosító éleslátás és a betegség félelmet és megalkuvást nem tűrő orvoslásának szándéka egyaránt szükséges az országunkban burjánzó áldatlan állapotok felszámolásához. Ez az, ami hiányzik a köztisztviselők nagy részéből, és ez az oka annak, hogy a Magyarország romba döntésében előszeretettel segédkező liberális sajtó – nem-értéssel vegyes irigységtől indíttatva – szánalmas megbélyegzésekkel illeti. Némelyek „diktátornak” nevezik, bele sem gondolván abba, hogy diktálni nemcsak negatívumokat, hanem pozitívumokat, nemcsak sötétséget, hanem fényt is lehet. Ez utóbbi értelemben diktálni nemhogy érdemes, de kötelessége is lenne minden olyan vezetőnek, aki többnek tartja a politikát a „szavazatkoldulás”, a hamis ígéretek és a „látszatintézkedések” hazug világánál.

Az „építő” és „romboló” terminusok Orosz Mihály Zoltán általi bevezetése egyedülálló a mai politikában. Hátrahagyva a jól csengő, de tartalmatlan parlamenti retorikát, megállapítható, hogy nincs még egy olyan politikai sablon, amellyel igazságosabban lehetne megítélni a társadalom tagjait, mint az Érpataki Modell érdemelvű (meritokratikus) szemlélete. Nemcsak azért, mert ezzel lehet legjobban elrettenteni a bűnözéstől és a „hátrányos helyzetűekkel” való – elképesztő méretű – kivételezéstől, hanem mert ez az a megközelítés, amely leginkább ösztönöz értékes munka elvégzésére, és amely leginkább lehetővé teszi, hogy mindenki a tehetségének és hozzáértésének megfelelő tevékenységet folytathassa. Az építés és a rombolás ténye nem a modell vezetőjének személyes elvárása szerint kerül megítélésre, hanem a hatályos jogszabályok alapján, illetve azon időtlenül érvényes konzervatív elvek szerint, amelyek a tradicionális civilizációk alapjait is képezték. A rendezett életkörülmények biztosítása, az erkölcsös életvezetés, a tisztelet betartása és a javuláson való folyamatos munkálkodás vezethet csak korrupciótól, önzéstől, csalástól, hazugságtól mentes társadalomhoz. Aki a felsoroltakhoz való ragaszkodást Orosz Mihály Zoltán önkényének tekinti, az nem tesz mást, mint bizonyítványt állít ki arról, hogy egyáltalán nem érdeke az ország tényleges rendbetétele.

Orosz Mihály Zoltán rendkívüli érdemei közé tartozik, hogy képes volt nulla forintból orvosolni településén a cigány–magyar együttélést gátló problémákat. Arra, amire az országban „cigányintegráció” néven milliókat költenek (továbbra is eredménytelenül), azt Érpatak néhány elv következetes betartásával pár év alatt megvalósította. Ez óriási szálka azok szemében, akik hazánk szisztematikus lerombolásán és az óriási pénzösszegek eltulajdonításán ügyködnek. Orosz Mihály Zoltán szerint a kisebbséget a többségi társadalom normáihoz kell igazítani, és nem fordítva. Az államon való élősködés helyett önálló életvitelre és a normák betartására kell késztetni azokat, akik bomlasztó életvitelükkel fölösleges terheket tesznek az államra és az állampolgárokra. Az önhibájukból hátrányos helyzetűeket, „kiilleszkedetteket” indokolatlan pátyolgatásuk helyett be kell illeszteni a társadalomba, megismertetve velük ezeréves kultúránkat, törvényeinket és szabályainkat. Röviden ez a titka a zökkenőmentes együttélésnek, és nem a fontosabb területeken elköltendő óriási pénzösszegek kiszórása az ablakon.

Orosz Mihály Zoltán mindezek mellett rámutatott a hazai jogszolgáltatás elégtelenségére. (Különös előítéletre utal, hogy egyesek nem tetszésüknek adtak hangot, amiért a polgármester nem kizárólag Érpatakkal, hanem az egész ország sorsát érintő problémákkal is foglalkozik.) A „kettős mérce” – vagyis a jogszabályok különböző értelmezése attól függően, hogy kire vonatkoztatják azt – alkalmazásának ténye bírósági ügyeinek elfogulatlan vizsgálata során hamar nyilvánvalóvá válik. Sokan nem hajlandók megérteni, hogy Orosz Mihály Zoltán nem „jó kedvében” jelenti fel azokat, akik hazugságot terjesztenek róla vagy becsületét sértik, hanem azért, hogy megbizonyosodjon róla, hogy ami jár az egyik állampolgárnak, az vajon megilleti-e őt is. A válasz: nem. Hazánkban a liberalizmus szószólói, az állítólagos „jogvétők”, a rendszerbe „ügyeskedve” besimulók vagy éppen a társadalomból kiilleszkedett, romboló szándékú egyének számos esetben sokkal kedvezőbb ítéletet kapnak, mint az, aki fáradhatatlanul nemzete érdekében munkálkodik. Az „egyenlő bánásmód” elve ebben a demokratikus rendszerben olybá tűnik, csak az „egyenlőbbekre” érvényes, a jogsérelem ténye pedig csak azokkal kapcsolatban merül fel, akik nem bolygatják a „hazugságszolgáltatás” problémás pontjait. Nap mint nap hivatásukra alkalmatlan, felelősségtudat nélküli, a haza érdekei iránt közömbös, önállótlan, felsőbb utasításokat kritikátlanul végrehajtó, határozott politikai érdekeknek asszisztáló bírók döntései nyomorítják a perben álló felek életét. Ez pedig halálos fekély az ország testén.

Orosz Mihály Zoltán további nagy felismerése a liberális média működésével kapcsolatos. Meglátása szerint a média egyik kiemelt feladata a háttérhatalom számára nem kívánatos személyiségek szándékos lejáratása, démonizálása, amivel a hírolvasók véleményét befolyásolják. Mindezen felül komoly nyomást gyakorol a bírókra, akik nem egy alkalommal a felkorbácsolt indulatú tömeg és az uszító média elvárásainak engedve hozzák meg ítéleteiket. A liberális média kizárólagos értelmező és tematizáló hatalom kíván lenni, és mindenkit üldöz, aki tőle különböző véleményt képvisel. A kollektív kiközösítés és megbélyegzés folyamatos fenyegetésével élve képes arra, hogy sakkban tartsa azokat a jóérzésű embereket is, akik fontosnak tartanák az igazság kimondását és érvényesítését.

Orosz Mihály Zoltán felfogása szerint – Felix Sardá y Salvany nyomán – a „liberalizmus bűn”. A liberális demokráciában senki sem azt csinálja, amire hivatott lenne, és senki sem a köz és egy emberin túlmutató idea képviselője, hanem saját önző céljainak törtető ügyvédje. A liberalizmus szabadság helyett káoszt hozott. Az erős államférfiakból politikát játszó hitvány színészek, a köztisztviselőkből nemzetellenes akaratot keresztülvivő lakájok váltak, akik a pénzkeresésen és a népszerűség-hajhászáson kívül nem ismernek magasabb rendű szempontokat. A liberalizmus valójában szolgalelkűség, ahol az anyagi javak felhalmozása érdekében az emberek behódolnak hamis eszméknek, és lemondanak szívbéli meggyőződéseikről.

A haza- és igazságszeretet, valamint az isteni igazságok mindenkori szem előtt tartása áll Orosz Mihály Zoltán szemléletének középpontjában. Az igazságtalansággal szembeni „zéró toleranciája”, és az a fajta hozzáállása, hogy a probléma helyrehozását „nem lehet halogatni”, sokak csodálatát és ellenszenvét váltotta és váltja ki, attól függően, hogy ki mivel azonosítja magát. Azok, akik szeretik a rendet, a tisztaságot, az életnek megfelelő kereteket adó fegyelmet, semmi kivetni valót nem találnak Orosz Mihály Zoltán munkásságában. Ellenben azok, akik életüket a hazugság, az önzés és csalás útján történő nyerészkedésre tették fel, értelemszerűen ellenséget látnak benne. Abszurdum utóbbi véleményeknek bármiféle jelentőséget tulajdonítani, hiszen ez hasonló volna ahhoz a képtelenséghez, mint amikor egy legendás város lakói az azt sanyargató sárkány ítéletét fogadnák el a felszabadító lovag tevékenységét illetően. Ahogy a polgármester is sokszor mondja, gyümölcseiről ismerszik meg a fa, az Érpataki Modell pedig már többször bizonyította, hogy nemcsak képes szép terméseket hozni, de sokszor le is körözi azokat a szervezeteket, akik a valódi megoldás hivatalos képviselőiként lépnek fel.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Orosz Mihály Zoltánnak országunkért folytatott harcáért, és a felmutatott elvekért, amik iránytűkként szolgálhatnak életünkben.

További információért tanulmányozza az Érpataki Modell oldalát és olvassa el a vele készült, Magyar Hüperiónban megjelent interjút.

Angyal Mihály

Forrás: Jobboldali Kultúra

Share Button

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.