László András és az Érpataki Modell

„Az élet –  szellemi feladat.” (László András)

Dr. László András saját spirituális missziójának evilágbeli teljesítése során ismerkedtem meg az általa leghitelesebben képviselt metafizikai taraditionalitás koherens, konzekvens és kompetens létszemléletével. Ez a létszemlélet képes egyedül a mai modern világ teremtette zűrzavar és felforgatás közepette a súlyos problémák valós okainak feltárására és a kivezető út megismertetésére. Ezen létszemlélet nélkül a mai modern ember nagyon könnyen zátonyra futhat a bennünket körülvevő gyakorlati materializmusok, a pozitivista racinalizmusok, a bigott vallási moralizmusok és a neospirituális okkultista irányzatok káoszaként mindent elborító fertő tengerében. Ezen senkire sem kötelező, de a kiutat kereső törekvők számára nélkülözhetetlen iránytűként szolgáló létszemlélet megismerése elementáris erővel orientálta, fokozta és végül maradandóan meghatározta spirituális érdeklődésemet. László András előadásai által egyre világosabban átláttam a jelen kor végzetesen antitraditionális jellegét a mai pedagógiai, pszichológiai, filozófiai, theológiai irányzatok hiányosságait és súlyos tévedéseit. László András személye és élő példája egyre intenzívebb stúdiumok folytatásra, a tradicionális szerzők műveinek megismerésére és a körülötte kialakult baráti-tanítványi körbe való bekapcsolódásra inspirált. Ezek a tradicionális tanulmányok és a László András körül lévő baráti kör esetemben egy, az egész életemet egyre jobban meghatározó szemlélet kialakulásához vezettek.

Ezen szemlélet birtokában lettem polgármester Érpatakon.

Polgármesteri tevékenységemet a szélsőségesen antitradicionális jelenkori körülmények között is a metafizikai tradicinolitás létszemlélete szerint igyekszem végezni. Ezen létszemléletet különböző mértékben sikerül megnyilvánítani bizonyos területeken: elsősorban a jogértelmezés során kiküszöbölt felforgató kettős morál vonatkozásában, egy benső heroikus attitűd mint életrítus következetes képviselete által, a mai életet megrontó nyárspolgári konformista szemlélet megtagadása és a körülöttem lévő közösség tagjai szemléletének folyamatos korrekciója, valamint a saját természet teóriája általi organikus közösségszervezés és a sokrétű hagyományőrzés erősítése vonalán. A spirituális realizációt szolgáló üdvrend szerinti közjó intenzív képviselete és meghatározó ereje, a Rend mint meghatározó eszme körül szervezett közösség – a tradicionális létszemlélet alkalmazása következtében – a jelen körülmények között is bámulatra méltó eredményeket hozott a magyarországi közösségzüllesztő liberáldemokratikus közéletben. Ezt a jó gyümölcsöket termő, rendközpontú gyakorlatot úgy nevezték el, hogy Érpataki Modell. Érpatak számomra a tradicionális létszemlélet adaptációs kísérlete, a metafizikai elvek alkalmazásának terepe, kisérleti laboratóriuma és mindennapi operatóriuma.

Életem döntő és kardinálisan meghatározó komplex eszmerendszere a metafizikai tradicinalitás lett és

ennek számomra leghangsúlyosabb eleme – a mai modern felforgató körülmények között – az Evola által is kiemelten hangsúlyozott heroikus életszemlélet,

valamint az ezzel szoros összefüggést mutató lovagi és harcos idea. Ennek – amely alapvetően különbözik a mai konfliktuskerülés általi hamis békére, valamint az anyagi jólét megteremtésére alapozott „boldogságra” törekvő (nyárs)polgári etikától – van egy olyan fontos tétele, mégpedig az, hogy a legnagyobb bűn (nem a gyilkosság, hanem) az árulás, valamint az, hogy

az ellenséggel nincs megalkuvás, nincs „bölcs kompromisszum”, nincs meghátrálás, csak harc, harc az igazság végső győzelméig.

Még a legreménytelenebb ostromgyűrű helyzetében sem lehet valós alternatíva a harc feladása, hanem csakis a legveszélyesebb megoldás vagyis az életet kockára tevő kitörés és ha kell, akkor a megadás helyett inkább a hősi halál.

Nem tartom helyesnek a problémák felszínét érintő modern politika síkján való mozgást, a (párt)politikusok szemléletmódja szerinti gondolkozást, helyette

úgy tekintek a mindennapokra, mint kihívásokra, próbatételekre, melyekben az igazságot, a fényt, a törvényt és a szabadságot kell minél teljesebben megvalósítani és képviselni,

a mindennapi létezés szövetébe kitörölhetetlenül beleírni. A mindennapok szituációi is mindig a tradíció és az antitradíció erőinek szembenállása, a fény és a sötétség harca, a rend és a káosz erőinek küzdelme, az építés és a rombolás erőinek párbaja, a megváltás és a kárhozat erőinek játéka. Ebben a harcban, küzdelemben, párbajban, játékban mindig az igazság oldalára kell állni és a fény győzelmét kell diadalra segíteni úgy, hogy közben egy benső szakrális rend szerinti spirituális realizáció útján az emberi lét igazi célja – exoterikus megfogalmazást alkalmazva –  az Isten rendelése szerinti égi üdvösség megvalósításában kell napról napra előrébb jutni.

Polgármesterként egy település felelős vezetőjeként nem vagyok közömbös a település élete és tagjainak lelki-spirituális fejlődése iránt. Jelenlétem és szellemiségem mindig egy speciális értékduál szerinti vizsgálatot és megközelítést képvisel: épít vagy rombol, a Rendet vagy a felforgatást szolgálja. Az adott szituációban, a jelenben az adott megnyilvánulás az építés avagy a rombolás jegyében áll-e? Ennek az értékduálnak önmagam számára történő befelé és felfelé való alkalmazása természetesen másként artikulálódik, mert ekkor a különbségtétel már azt jelenti, hogy egy benső spirituális realizáció szempontjából üdvrend szerinti vagy üdvrend ellenes – mindig mindent döntően akcionalitásában és hatóereje vonatkozásában vizsgálva.

Szent GyörgySpirituális utam jellege azon lovagi út, melynek lényege a harc, a bátorság vállalásának és a félelem legyőzésének speciális és szisztematikus aszkézise, egy olyan rituális életforma, mely a próbatételek és határhelyzetek tudatos keresésén és az azokban való helytálláson keresztül a harciasságnak mint alapkvalitásnak egy transzcendens erővé való transzmutálása által a lélek megtisztulását és benső felszabadulását igyekszik megvalósítani az élet igazság szerinti értelmét képező halálra való méltó felkészülés céljából.

A közéleti tevékenységem és úttörő jellegű tetteimet igyekszem lovagi küldetésem rítusába illeszteni, s ezen küldetésem megvalósításában maximális körültekintéssel, bölcs megfontoltsággal, rettenthetetlen bátorsággal, megalkuvást nem tűrő elszántsággal, fáradhatatlanul igyekszem részt venni, mert e harc rítusának segítségével a közélet megtisztítására (purgatio) irányuló tetteim segítségével formát akarok adni egy olyan harci tapasztalatnak, melyben katartikus erővel törekszem átélni a hősiességet és az önfeláldozást, mert ma – a jelen kor sátáni és antispirituális létfeltételei között – ez olyan, még nyitva álló lehetőség, mely alapos előkészületek esetében lelki újjászületésünk és benső felszabadulásunk hatékony és valódi eszközét képezi.

Már régóta és ezután is egyre tudatosabban

egy igazi spirituális harcosként kívánom leélni az életemet.

A metafizikai realizáció és a harci papság jegyében álló, az igazságért folytatott spirituális és fizikai harcok csatáiban megedződött, a halálra felkészült igaz és nemes lovagként szeretném az életemet befejezni, hogy a végén elmondhassam én is „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája…”

Ez az a küldetés, melyet többek között László Andrásnak köszönhetek.

Érpatak, Napfény-major, 2011.11.03.

Megjelenés: Horváth Róbert, Murányi Tibor (szerk.): Láthatatlan rezgéseim tánca minden. A hetvenéves László András köszöntése. Budapest, 2012, Aktémosyné.

Share Button

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.