Egy tévedéseken alapuló összehasonlítás margójára: Érpataki Modell vs. Harlem Children’s Zone

A hivatkozott tanulmányban két olyan programot hasonlítanak össze, melyek a szegénység, a munkanélküliség és a bűnözés által érintett területeken, a tarthatatlan állapotok felszámolására tesznek kísérletet.

PREKONCEPCIÓVAL INDÍT

„Geoffrey Canada tulajdonképpen maga is azok közé tartozik, akiket programja megcélzott. Igaz nem Harlemben, hanem Bronxban nőtt fel, ami hasonlóan szegény és veszélyes környéke volt New Yorknak. Ennek ellenére sikeresen kiemelkedett a szegénysorból és tanári diplomát szerzett. Közvetlenül diplomájának megszerzése után úgy döntött visszatér, és olyan gyerekek útját fogja egyengetni, akik mint ő maga is, egy reménytelen, súlyos konfliktusokkal terhelt környéken nőttek fel.”

A szerző elsőként a külföldi szervezet vezetőjét ismerteti, természetesen pozitív színben: szegénysorból sikeresen kiemelkedő, diplomás tanárként, akit önfeláldozó segítőkészséggel áldott meg a Jóisten.

Orosz Mihály Zoltán a „Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Érpatak polgármestere. Független jelöltként került megválasztásra, azonban számos alkalommal tűnik fel szélsőjobboldali szervezetek rendezvényein. Nem sokkal megválasztása után, 2007-ben a településen felvonult a Magyar Gárda és a Nemzeti Őrsereg, melynek során a polgármester Árpád sávos szalaggal a karján vonult a felvonuló szélsőjobboldali aktivisták mellett.”

Ezzel szemben Orosz Mihály Zoltánt egyből negatív színben akarja feltüntetni, megadva az alaphangot az olvasó véleményének befolyásolásához. Szélsőségesnek állítja be, aki szeret masírozni és „gyanús”, „rosszban sántikáló” szervezetek körében mozogni. Nem tartja fontosnak az előzőhöz hasonlóan megemlíteni, hogy szintén diplomás emberről van szó, aki katolikus gimnáziumban tanult, majd matematika-fizika szakos tanárként tanított olyan gyerekeket, akik felnéztek rá és szerették őt.

AZ EMBERKÉP

„A Harlem Children’s Zone emberképe egyértelműen pozitív. A közösség számára értéket jelentő, jelenlegi viselkedésükkel nem egyenlő, tehát változásra képes embereknek tartja Harlem lakóit, akik amennyiben megszabadulhatnak az őket gátló tényezőktől képesek lehetnek arra, hogy ugyanolyan sikeres tagjai legyenek a társadalomnak, mint bárki más a középosztály tagjai közül.”

A tengerentúli Harlem Children’s Zone elveiről és működéséről ezek alapján még nem derül ki, hogy a jogok érvényesítése, kiterjesztése és a segélyek kiosztása mellett szó esik-e azokról a kötelezettségekről, amik betartása elengedhetetlen egy társadalomban. Egy olyan emberképet, amely nem számol a kötelezettségekkel, nem lehet pozitívnak nevezni, hiszen a jogok követelése elsorvasztja a személyiséget és a felelősségérzetet és mindemellett súlyos terheket tesz a többségi társadalom vállára.

„Az érpataki modell emberképe már az első megszólalásokból, a helyzetelemzések során is világosan kiderül. Szó sincs a Harlem Children’s Zone pozitív emberképéről, az érpataki modell világosan különválasztja a közösség tagjait jókra és rosszakra, és habár megengedi a feltételezést, hogy nem minden cigány bűnöző, sőt vannak a nem-cigány származású emberek között is rossz emberek, a határ egyértelműen etnikai hovatartozás mentén kerül meghúzásra.”

Az Érpataki Modell Országos Hálózatának vezetője, Orosz Mihály Zoltán számtalanszor egyértelműsítette, hogy nem etnikai hovatartozás alapján ítéli meg a közösség tagjait. Ennek ellenére a szerző mégis úgy állítja be, mintha ez sosem hangzott volna el, vagy valamiféle „álca” lenne. Az „építők” és „rombolók” megkülönböztetése a jogkövetés alapján kerül megítélésre. Építők mindazok, akik betartják a törvényeket, rombolók mindazok, akik nem tartják be azokat, fajra, nemre stb. függetlenül.

Az Érpataki Modell nagyon pozitív emberképpel rendelkezik, de ezt nem születési adottságnak tekinti, hanem megvalósítandó célnak. Az ember akkor válik értékes tagjává a társadalomnak, ha kellő erőfeszítést tesz közössége felvirágoztatása és kötelességeinek teljesítése érdekében. A pozitív emberkép fontos eleme és valós célja az Érpataki Modellnek, de ezeket érdemekhez és bizonyításhoz köti. Az élet önmagában még nem értékes: lelkiismeretes munkával értékessé kell tenni.

KIÉ A FELELŐSSÉG?

„(…) elvileg a valóban elkeserítő helyzet leírását szolgálják azonban a beszúrt megjegyzésekkel egyértelmű értékítélettel is ellátják azt, félreérthetetlenül megjelölve az érintettek kizárólagos felelősségét a kialakult helyzetben.”

Az Érpataki Modell alapján csak akkor lehet eredményes integrációt végrehajtani, ha minden érintett belátja a maga hibáját az aktuális probléma kapcsán, és minden érintett aktívan részt vesz a változtatás érdekében. A felzárkóztatás ugyanis csak akkor valósulhat meg, ha megismertetjük az embereket a kötelezettségeikkel, azon alapvető feladataikkal, amiknek anyagi állapottól függetlenül eleget lehet tenni, illetve amik nélkül az anyagi felzárkóztatásra tett kísérletek is érvényüket vesztik. A bűnözői magatartást nem milliárdos ráfordítások révén, hanem a helyes és törvényes magatartásformák megtanítása által szüntethető meg. A bűnöző életformáért mindenkinek felelősséget kell vállalnia, ez alól semmilyen kifogás nem mentheti fel az állampolgárokat.

NULLA FORINT VS. ÉVI 46 MILLIÓ DOLLÁR

„Obama elnök, aki 20 amerikai nagyvárosban tervezi a programot bevezetni, felhívja a figyelmet a kezdeményezés hatalmas költségeire.”

Az Érpataki Modell annak ellenére bizonyítottan eredményes, hogy semmilyen állami támogatásban nem részesül. Bebizonyította, hogy „nulla forintból” képes a települések rendbetételére és a cigányok integrálására. Ezzel szemben a harlemi megoldás valószínűsíthetően teljességgel eredménytelen lenne „évi 46 millió dollár” rááldozása nélkül.

JOG ÉS KÖTELESSÉG

„Az érpataki polgármester nem az oktatásban, hanem a rendteremtésben látja a megoldást. „Modellje” alapvetően nem segítő, hanem rendvédelmi jellegű, aminek minden más alrendszert alárendel. Míg Canada programja a jövő generációt, a térségben élő gyermekeket célozza meg, Orosz Mihály Zoltán a cigányság általa „kőkemény bűnözői magnak” nevezett rétegével száll szembe, az ő „levadászásukkal” üzen a többieknek is. (…) Az érpataki modellben tehát a segítő szolgáltatások is a fegyelmezés, a megfélemlítés és elrettentés eszközeként kerülnek felhasználásra.”

Orosz Mihály Zoltán az oktatásnak is nagy jelentőséget tulajdonít, ugyanakkor ez önmagában nem akadályozza meg a bűnözést és a törvények alóli kibújást. Nincs szó „levadászásról”. A normafelmutatás, a normaérvényesítés és legutolsó sorban a szankció alkalmazása révén kötelezi az embereket a helyes életvitelre. Léteznek ugyanis olyan emberek, akik minden áron meg akarják kerülni a törvényeket, és ezekkel szemben határozott fellépés szükséges. Ennek semmi köze a megfélemlítéshez, bizonyos csoportok negatív megkülönböztetéséhez, emberi jogaiknak figyelembe nem vételéhez.

AZ EMBERI ÉLET FONTOS, DE MÉG INKÁBB A MINŐSÉGE

„Az érpataki modell ezzel szemben láthatóan nem minden életet fogad szívesen. Számukra létezik felesleges élet, amelynek nincs értelme megszületni.”

Az Érpataki Modell nem támogatja a megélhetési gyermekszülést. Elve szerint mindenkinek joga van annyi gyermeket szülni, amennyit akar, amennyiben képes mindet testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi egészségben felnevelni. Ugyanis az emberi élet csak akkor igazán értékes, ha ki tud teljesedni. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sokan csak azért vállalnak gyermeket, hogy kedvezőbb anyagi helyzetbe jussanak, miközben a gyermekeket elhanyagolják, kedvezőtlen feltételek között tartják. Ez felelőtlenség, amit nem az államnak vagy különböző „integrációs programoknak”kell orvosolnia, hanem az adott illetőnek – a normák és kötelességek megismerését követő felelősségteljes életmód kialakítása révén.

A HARLEMI PROGRAM NEM TUD MINDENRE MEGOLDÁST

„A biztonsági őröket éppen azért alkalmazzák, hogy erőnek erejével vessenek véget az elviselhetetlen erőszaknak elszakítva a környék gyerekeit attól a közegtől, amiben minden valószínűség szerint a bandák utánpótlását képeznék.”

A szerző itt elismeri, hogy léteznek olyan „közegek”, amelyek veszélyesek, és a harlemi program ebből akarja valamelyest kiemelni a gyerekeket. Ez azt jelenti, hogy a program alkalmatlan arra, hogy a bűnöző negyedeket felszámolja. Orosz Mihály Zoltán modellje éppen ebben különb és több a harleminél: a problémák forrását szeretné megkeresni, és a bűnözést mindenhol meg szeretné szüntetni. A kőkemény bűnözőkkel szemben nem lehet kedves, megértő magatartást tanúsítani.

ÖSSZEGZÉS

A cikk félreértésekből és szándékos torzításokból táplálkozik, miközben láthatóan már a tanulmányozás elején eldöntötte, kinek az oldalára áll a kérdésben. Az objektív vizsgálódás viszont egyértelműsíti, hogy a harlemi modellt túldimenzionálja, miközben az Érpataki Modell valódi érdemeit lenézi és szándékosan elhallgatja. A tanulmány egy tudományos álcába öltöztetett lejáratás. Az átlátszó.hu ezúttal is bizonyította, hogy képtelen elfogulatlanul, a valósághoz hűen interpretálni társadalmi jelenségeket.

A tévedések forrása: Érpataki Modell vs. Harlem Children’s Zone

Share Button

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.