A közigazgatási reform súlyos törvényi hiányosságai miatt teljesen bizonytalanná vált a helyi közigazgatás Érpatakon

I.

 

Országgyűlési döntés következtében 2013. március 31-i hatállyal megszüntették az önállóan működő polgármesteri hivatalokat a 2.000. fő alatti településeken. Tekintettel arra, hogy Érpatak 1.800 fős község, ez a súlyos csapás őt is érte, aminek következtében április 1-től a törvény erejénél fogva nem működhet önálló polgármesteri hivatala. Nagykálló járásközpont, mint kijelölt társtelepülés feltételeit nem tudta elfogadni az érpataki képviselő-testület, mert egy GAMESZ- jellegű, kvázi új polgármesteri hivatal létrehozását írták elő az együttműködés feltételeként. Tekintettel arra, hogy a szubszidiaritás elvét sárba tipró, destruktív közigazgatási átalakítás ezen hivatalok, GAMESZ-ek, GEI-k (önállóan működő gazdasági ellátó irodák) felszámolására irányult, ezt finanszírozás hiányában Érpatak Önkormányzata nem tudta vállalni. Így nem került sor közös együttműködési megállapodás keretében közös önkormányzati hivatal létrehozására. Ennek következtében az elkapkodott és végig nem gondolt átalakítási reform teljesen bizonytalanná tette Érpatakon a helyi közigazgatás működését.

 

A hiányos törvényi szabályozás következtében kialakult jelenlegi ex-lex állapotban a megyei kormányhivatal nem ura a helyzetnek. A Kormányhivatal és a Belügyminisztérium illetékesei egymásnak ellentmondó információkat adnak, vádaskodnak és fenyegetőzni próbálnak.

 

A hiányos törvényi szabályozás következtében kialakult jelenlegi ex-lex állapot következtében Érpatakon jelenleg nem megoldott az ügyintézés rendje, a képviselő-testületi ülések lebonyolítása stb., mert jelen esetben a törvényességet sem a jogi szabályozás, sem a törvényességi felügyelet nem biztosítja. Közel másfél hete nincs, aki az ügyfeleket fogadja, nincs anyakönyves, aki például haláleset bejelentés, lakcímbejelentés és egyéb hatósági ügyekben eljárjon.

 

A sikertörténetként beállított hangzatos kormányzati retorikájával szemben jelen esetben egy kis településen – a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal vezetősége „közreműködése”, pontosabban tétlensége okán – bezártak úgy egy Polgármesteri Hivatalt, hogy ennek következtében a benne dolgozók munkaviszonyát is meg kellett szüntetni és átmeneti megoldásokkal kell kísérletezni, a folyamatban lévő ügyek átadásáról-átvételéről valamint az ügymenet zökkenőmentes folytatásáról és hatékony szabályozásáról sem gondoskodtak.

 

A megyei kormányhivatal mégis az érintett település önkormányzatának a felelősségét akarja felvetni saját és az országgyűlés súlyos törvényi mulasztásait palástolva, helytelenül értékelve a helyzetet megpróbálja áthárítani a saját és a kormány felelősségét, mintha a helyi önkormányzat részéről nem tettek volna meg mindent a közös hivatal felállítása érdekében, beállítván mindezt úgy, mintha a Kormányhivatalnak csak szemlélőjének, nem pedig annak szakmai segítőjének kellene lenni a kialakult szabályozatlan helyzetben.

 

A Kormányhivatal – törvényességi felhívásában – valótlanul állítja, hogy Érpatak Község és Nagykálló Város nem tett eleget azon önkéntes kötelezettségeinek, mely szerint a törvényben meghatározott határidőben nem alakította meg a közös hivatalt és nem hozta meg a szükséges, azzal összefüggő döntéseket.

 

A valóság ezen ferdítésével szemben az igazság az, hogy Érpatak Község az elmúlt egy évben többször kifejezte azon szándékát, hogy más települési önkormányzattal együtt közös hivatalt kíván működtetni. Azonban a Kormánymegbízott nem veszi tudomásul azon jelen szituációban előállt lehetőséget, melyet a törvényalkotó alkotmányellenes módon érdemi vonatkozásban egyáltalán nem, de még felületesen sem kezel: történetesen azon eshetőséget, hogy ha egy önkormányzat kifejezi határidőn belül a közös hivatal kialakításának szándékát, de az egyeztetések során a saját települések következetes érdekképviseletéből fakadó érdekellentétek természetes felmerüléséből és összeütközéséből eredő közös önkéntes egybehangzó megegyezések elmaradnak az érintett önkormányzatokon kívüli okok felmerülése következtében és így az önkéntes társulások létrehozásának elmaradása mellett (ha) eredménytelenül telnek el az önkéntes megállapodásokra nyitva álló határidők – jelen esetben 2013. március 31–, akkor a 2000 fő alatti önkormányzat a törvény erejénél fogva köteles a saját Polgármesteri Hivatalát a dolgozói munkaviszonyával együtt megszüntetni és lakosságát megfosztani a hatósági ügyintézés lehetőségétől.

A folytatást illetően a törvényi szabályozások hiányossága és bizonytalansága következtében az illetékes Kormányhivatal és a Belügyminisztérium tanácstalansága és tétlensége mellett a helyi közigazgatás működtetési lehetősége a vonatkozó törvényi útmutatás súlyos hiányosságai miatt alkotmányellenes módon teljesen szabályozatlan és bizonytalan,mely bizonytalanságot az illetékesek a.) tétlenséggel (senki semmilyen hivatalos álláspontot nem mer vállalni és útmutató módon írásba adni), b.) a felelősségük áthárítási kísérletével, valamint c.) az érintett önkormányzatokat pénzügyi szankciók (normatíva elvonások) kilátásba helyezésével kívánják megoldani. Ezek esetleges bekövetkezése esetén Érpatak önkormányzata a kártérítési igényét a legmesszebbmenőkig elmenően bírósági úton is fogja érvényesíteni.

 

A jelen és hasonló helyzeteket világos jogi szabályozással és a felettes szervek írásbeli útmutatása szerint kellene rendezni és nem úgy, mint jelen pillanatban, hogy a felelős hatóságok és az illetékes szervek csak szóbeli ötletelgetéssel és találgatásokkal töltik idejüket. Írásban érdemi állásfoglalást azonban nem mernek tenni. Közben pedig normatíva megvonásokkal fenyegetőznek.

 

A jelen közigazgatási reform súlyosan negatív hatásainak enyhítése vonatkozásában egy hatékony megoldás lenne, ha a most is önálló gazdálkodást végző és polgármesteri hivatalaik önálló működésétől megfosztott önkormányzatokat engednék nem csak szervein keresztül, hanem önállóan, önálló költségvetési szervként működni, mert a most megvalósított durva megszorítások, mint új és egyre nagyobb kihívások közepette ez a megoldás képezné a kiutat az óhatatlanul fellépő érdekellentétekkel terhes jelen helyzetben a konfliktus-csökkentés vonatkozásában a jelenlegi (háttér)hatalmi arroganciával „önkéntes társulásra” kényszerített önkormányzatok között.

 

A háttérhatalmi erőket tudatosan és/vagy manipulatívan kiszolgáló parlamenti fecsegdében és országgyűlési „bábszínházban” a sors fintoraként ma is többek között az önkényuralmi jelképek használata ügyét mint a szabadkőműves világhatalom perfektuálódásához szükséges ideológiai törvényhozási teendők elvégzését halaszthatatlan fontossággal tárgyalják ahelyett, hogy a vidéket durván sújtó intézkedések részletes és világos szabályozásával a vidéki problémák hatékony megoldásával törődnének. A körülöttünk épített világdemokráciának nevezett démoni falanszter ellentmondásos „értékrendjének” a teljes abszurditása, hogy az egyik oldalról az alkotmánybíróság 1994-es határozatának „kinyilatkoztatása” szerint is megerősítve érték-, igazság-, és valóságtartalomtól függetlenül mindenek felett védett szólás- és véleménynyilvánítási szabadság folyamatos speciális korlátozásán mesterkednek egy nép kozmopolita fajtalan és démonizálódott szűk rétegének világuralmi törekvése egyengetése céljából és közben folyton „az emberiség megmentése” mindent megelőző és halaszthatatlan feladatára hivatkozik a sötét média szuggesszió által mély-hipnózisba kábított politikailag korrekt vezető politikai és „értelmiségi” „elit”.

 

A nemzetközi pénzügyi magánhatalom érdekeinek totális kiszolgálására irányuló, a szubszidiaritás alapvető működési elveivel teljesen ellentmondásban lévő és a helyi szereplőket teljesen figyelmen kívül hagyó, felülről kézi-vezérlésűvé átalakított, mechanisztikus, „új közigazgatási” szabadkőműves állammodell – mint nagyon ingatag lábakon álló és a megoldást jelentő szakrális-tradicionális és organikus állammodellel még köszönő viszonyban sem lévő életképtelen kártyavár és monstruózus gólem – probléma-megoldási és probléma-kezelési képessége már az elején csődöt mondott.

 

II.

 

Érpatak önkormányzata teljes felháborodását fejezi amiatt is, hogy a közigazgatási „reform” következtében az érpataki embereket teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozták azzal, hogy a Nagykállóhoz való kényszer-csatolás során az országgyűlési döntéshozók közül komolyan senki nem foglalkozik azon súlyos problémával, hogy Nagykálló megközelíthetősége Érpatakról tömegközlekedési eszközökkel teljesen lehetetlen, mert sem vasúti, sem távolsági busz közlekedés nincs és ebből fakadóan az érpataki emberek, ha ügyintézés céljából Nagykállóba kényszerülnek, akkor arra csak Nyíregyházán keresztül két vagy háromszori átszállással kb. 4 óra alatt tudnak eljutni az ügyintézés helyére és kb. ugyanannyi idő alatt tudnak haza jutni is, vagyis a közigazgatás működését „sokkal hatékonyabbá tevő” nagy szabadkőműves reform következtében előálló helyzet abszurditását jól érzékelteti azon új változás, hogy amit eddig helyben kb. 10-15 perc alatt el tudott intézni a helyi lakos, azt ezentúl a tömegközlekedési eszközök igénybevételével tudja csak, aminek következtében Érpatak és Nagykálló viszonylatában kb. ugyanannyi idő szükséges a célba éréshez, mint személygépkocsival pl. az ország másik végében kb. 400 km-re lévő Győrbe történő eljutáshoz.

 

 

Érpatak, 2013-04-09.

 

 

Dr. Orosz Mihály Zoltán Érpatak polgármestere

 

 

III.

 

A közigazgatási reform építő és konstruktív jellegű,

de ugyanakkor éles szakmai kritikája

 

IV.

 

utóirat:

 

Érpatak önkormányzata további panaszát fejezi ki a miatt is, hogy amikor a bűnöző önkormányzatok hűtlen kezeléssel és egyéb bűncselekményekkel felhalmozott tartozásait a felhalmozott tartozások eredetének és okainak feltárásától való nagyvonalú eltekintés mellett felelőtlenül átkonvertálta a kormány a lakossági hitelezéshez hasonló kegyetlen bankár-bűnözés és politikusi hazaárulás-sorozatok amalgamációjával képződött államadósságba, akkor a jó gazda gondosságával gazdálkodó azon kevés önkormányzatot – mint amilyen az érpataki is, mely a „nagyvonalú” „önkormányzati adósság-elengedésnek” nevezett felelőtlen államadósság-növeléskor és banki szféra sokadszori megsegítésekor az összköltségvetése kb. 25 %-ának megfelelő megtakarítással rendelkezett – semmilyen méltó elismerésre irányuló döntés nem előzte meg.

Share Button

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.